Óh, Te táncos lábú, finomkodó
Óh, Te zavart-lelkű, csillám-szóró,
Óh, Te ígérgető, vágyfokozó, hitegető,
Óh, Te hazudozó, álomhozó sötét felhő!

Óh, Te élet, miért is vagy Te ilyen csapodár,
Óh, Te élet, miért nem… mikor kegyelmezel már?

Vecsés, 2013. június 5. – Kustra Ferenc

HIAQ – ban fogant képzetek…

Kezemben, remeg toll.
Papír… kedvesen mosolyog!
Hegy, papírárkot húz…
*
Sebbel keltem reggel,
De kiírom a kelevényt.
Majd, mosollyal alszom!
*
A papír elbírja,
Ha a tenta betűt ró rá.
Lúdtoll, nem karcolja.
*
Van mondanivalóm,
Én kifogyhatatlan vagyok.
Papír csüng szavakon…
*
Papír ...

Versben és európai stílusú haikuban…

A pokol délceg,
Csak áll a kínpad mellett!
Engem fektet rá.
*
Csak lebegek a lét felett
És körülvesz a nagy ármány.
Élem idegen életem,
Nem is véd esőtől párkány.
*
Kemény göröngyök,
Majd kívülről kopognak…
Hamuvá leszek…

Vecsés, 2005. április 28. – Kustra Ferenc

Aki növényeket ültet, a jövőnek is teszi,
mert ennek a hasznát a jövendő is élvezheti.
Szép szívének, lelkének világát így átörökíti,
hiszen tettének hasznát mások is majd élvezhetik.

Minden egyes termésben ott van Ő maga is,
szíve, lelke mindezekben megmutatkozik.
Ha a Nap az égből látja, hogy Ő mit dolgozik,
sok-sok fénycsókot hint neki ...

Szép tavaszi reggel
a Nap ünnepi fénnyel kel fel
és nem rideg esővel,
amint ez 1848-ban megesett,

de ez nem gátolta az eseményeket.
Ez jutott eszembe az ablakunkon kinézve.
Csoda szép fények díszítik a kertünket
így is ékesítve ezt a nagyon szép ünnepet.

A Nap a tájat örömteli díszbe öltözteti
az elmúlt télnek zordságát ...

Gondolok  rád  ma is ,holnap is
szél fújhat
lehet tőle hajam kócos lobonc
kabátom nyitva
(mellem fedetlen )
(ne lőjetek)
(nem vagyok más)
(csak egy szerető ember)
szívemet viszem neked
a tenyeremben
jön a tavasz
szeretsz-e  majd engem
ha
átölelsz
s milyen lesz majd
ha
karjaidba
tényleg
befogadsz