Ha van Sorsom, hát az bizony nem szeret.
Csak messziről, túloldalról integet.
Szerencse adó jó isten, add nekem,
Hogy ne kelljen, így... jobb legyen életem!

Volt már felettünk mennykő is, tán' több ezer,
Lopakodós az alkonyat, körbeteker.
De engem Ők csak kevésbé szeretnek,
Úgy gondolják, senki vagyok... eretnek.

Villám-szimfónia szól a ...

Matt a múltam, fénytelen a jövőm,
Fényesítéshez nincsen már erőm.
Ötvenhét évesen már nincs semmi,
Mi az embert, még előre viszi...

Már majdnem kifeszül a pillanat,
Már majdnem kint lakom a híd alatt.
Már majdnem… véglegesen öregszem,
Már majdnem elfogyott az életem...

Vecsés, 2005. május 22. – Kustra Ferenc

A tónak nyugodt sima tükrén
lengél táncol a Szellő Tündér.
A Nap fénycsókját bőven szórja
erre a szép tavi tájra.

Vitorlások vannak a vízen.
Menni próbálnak e gyenge szélben.
A nádszigetek mögé bújva
lassan indulnak útjukra.

A parton emberek napoznak,
kocognak, kerékpároznak, vagy beszélgetnek, pihennek,
esetleg mint én ...

Szegény vagyok, mint a mókus télen,
Mint róka a viharverte réten.
Nincsen semmim, csak a lelki érték,
A mai világban ez nem érték.

Ülök és várok, jön-e jó sorsom.
Bizonyítani volna alkalom?
Karmámat érdekli, velem mi van?
Nem... egy vagyok a tucat áruban…

Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc

Szegény vagyok, mint a mókus télen,
Mint róka a viharverte réten.
Nincsen semmim, csak a lelki érték,
A mai világban ez nem érték.

Ülök és várok, jön-e jó sorsom.
Bizonyítani volna alkalom?
Karmámat érdekli, velem mi van?
Nem... egy vagyok a tucat áruban…

Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc

Óh, Te táncos lábú, finomkodó
Óh, Te zavart-lelkű, csillám-szóró,
Óh, Te ígérgető, vágyfokozó, hitegető,
Óh, Te hazudozó, álomhozó sötét felhő!

Óh, Te élet, miért is vagy Te ilyen csapodár,
Óh, Te élet, miért nem… mikor kegyelmezel már?

Vecsés, 2013. június 5. – Kustra Ferenc