Századparancsnok voltam a mély hóban…

Szép folyó a Don, olyan, mint a mi Tiszánk,
Úgy Csongrád fölött, őt is nagyon imádnánk,
De nem lehet, mert a túlpartján ott a muszka hadsereg,
Majd ha átjönnek, a mi oldalunk majd nagyon kesereg…

Szép a két partja, fás és meg bokros is, olyan régies,
És vannak kis települések ott is, az meg ...

Mikor a kezdet, maga a vég...
Mikor főzöl, és ebéd leég...
Mikor minden, csak rosszul sül el...
Mikor nem lész kész az ebéddel...
Nos, akkor állj meg és gondolkozz...
Hogyan tovább? Ezzel foglalkozz...

Ha valamire rossz kezdet rányomja bélyegét,
Annak nem élvezheted, felhőtlenül sikerét.
Mondj álljt és parancsold tenmagadat!
Kudarcélménytől ...

(Kínai forma: „Vágyódás délre”:
"Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa - x = végtelen)
Burkomban
Megszülettem én!
Fürdettek, szeretgettek.
De, csak ordítottam én!
Pólya… tekervén.

Ez
Kellett?
Nem vártak,
Korán jöttem.
Sírni sem tudtam.

Sírni sem tudtam.
Korán jöttem,
Nem vártak.
Kellett
Ez?
*

Majd ...

Poéta vagyok - versben és európai stílusú haikuban…

Éjjeli álarcom, ha felveszem a vaksötét éjszakát
És elcsendesedve, csukott szemmel álmodok, nyáréjszakát…
Megidézem én, mint sámán, vad dobokkal a múlt vonalát.

Ha tél lenne, lángomra csendben hullna a hó,
De most jó idő van, halkan kiáltom: hahó!
*
Csak írni folyvást,
Tentával ...

Vitustáncot jár a szép lelkem,
Eszem megáll mindent feledek,
Mert öröm érte, óh, a lelkem...
Az ész megállt, nézek… ébredek!

Ébredéskor, ha kiderül, az nem egy örömforrás,
Hanem az életben ez a körforgás, veszélyforrás...
A nap is csak szembesüt, így más nem maradt... hunyorgás.

Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc

Európai stílusú haikuban

Falevél hullik,
Elfáradt nyári világ.
Öregedő nyár.
*
Évszakok váltják
Egymást, szépen, sorrendben.
Mind elvonulnak.
*
Csodálni való,
Varázslatos természet.
Én természetem?
*
Édes-keserű
A múltba visszamenni.
Gondolat szárnyán…
*
Hatvanhét év sok!
Innen kell visszanézni.
Homokóra ...