A birtok, mit születésem adott,
Az élet közös nyomora;
S te vagy e birtok olcsó címere,
Kétkrajcáros makrapipa!

És e nyomor meg e makrapipa,
Legjobb barátim lettenek,
És sötét óráimba kívülük
Senkit, semmit nem ismerek.

Oh, én tudom, hogy e két jóbarát
Hű lesz hozzám halálomig
S nem hagynak el, miként az ...

Hol vagy kipusztult Jéruzsálem,
Gyászos hírű Nagybecskerek?
S ti cimborák, kik szétmenétek,
Mint az anyányi verebek?...
Oh, Fáraónak árva népe,
Rólad gyakran emlékezem én...
- Hisz olyan trupp, mint a miénk volt,
Nem is volt több a föld szinén!

Ti jóban, roszban hű barátok,
A koplalásban kollegák,
A pörpatvarban ...

\'Szívem küldöm...\'- így kezdte Ady,
A mondandóját, mit elmondani
Kívánt a kedves társaságnak,
Kiket szeretett, a munkásságnak...
Hát, ti?Billentyű-billegetők,
Szó-zsonglőrök, szó-szeretők,
Ti hogy' vagytok az élettel?
És hogy vagytok a szeretettel?
Ugye ti...persze, szerettek élni,
Csupa szépet és jót ...

Mikor még kicsi voltam, nem tudtam mi vár rám,
Nem tudtam, lesz-e életemben olyan, hogy: barátság.
Óvodában pajtásokkal, iskolában barátnőkkel
De kis-nagy bajomban kárörvendőkkel
Töltöttem életem.

Elkerültem Debrecenbe a nagy híres Refibe,
Nem tudtam még az elején, bízhatok-e valakiben.
Ismerkedni kezdtem, sok új arccal találkoztam, ...

Barátim vagytok, azt mondjátok.
Talán nem mondtok hazugságot,
Ez meglehet,
De azért nem adom nektek hitemet,
Nem adhatom: most jó dolgom van,
Jertek hozzám, ha majd napom lejár,
Mert a barátság nappal láthatatlan,
Éjjel ragyog csak, mint a fénybogár.

Gyertyám homályosan lobog...
Magam vagyok...
Sétálok föl s alá szobámban...
Szájamban füstölő pipám van...
Multam jelenési lengenek körűlem...
Sétálok, sétálok, s szemlélem
A füst árnyékát a falon,
És a barátságról gondolkodom.