Mikor még kicsi voltam, nem tudtam mi vár rám,
Nem tudtam, lesz-e életemben olyan, hogy: barátság.
Óvodában pajtásokkal, iskolában barátnőkkel
De kis-nagy bajomban kárörvendőkkel
Töltöttem életem.

Elkerültem Debrecenbe a nagy híres Refibe,
Nem tudtam még az elején, bízhatok-e valakiben.
Ismerkedni kezdtem, sok új arccal találkoztam,
Beszélgettem, cseverésztem, s barátkozni próbáltam.
Egyre több ember lett körülöttem, kik fontosak lettek,
S hogy most így, itt lehetek nagyon köszönöm Nektek.
Köszönöm, hogy a bajban mellettem voltatok,
Hogy a rossz útról a helyesre igazítottatok.
Köszönöm azt a sok nevetést, mosolyt, mókát,
Melyeket együtt élhettünk meg az unalmas matek órák után.
Voltak persze bajok, próbák, veszekedések,
De ezektől csak IGAZ barátságunk lett erősebb.
Számíthatunk egymásra jóban és rosszban,
És most nem a sorozatra gondoltam.

Drágák vagytok nekem és azok is maradtok,
Remélem a lagzimon majd jól mulattok!
De addig és azután se hagyjuk el egymást,
Ne tévedjünk el, szeressük egymást!
Segítsünk mindig, ha az a feladat,
S ha kell sírjunk együtt egy egész éjszaka alatt.
Bátorítsuk a másikat, ha arra van szükség,
S legyünk egymásra mindig-mindig büszkék.
Köszönöm, hogy vagytok, hogy lehettek nekem,
Szeretlek barátaim, szeretlek Titeket!