Lelkem örökké nyughatatlan,
folyton harcol, halhatatlan.
Két énem szorosan egy testben,
jó és rossz egyetlen lélekben.

Néha jó, majd a rossz lesz úrrá,
egyik a másikat úgy zúzza porrá.
Így a lélek soha nem válhat jóvá,
s a test pedig egy kezes báránnyá.

Olyan hullámvasút örült játéka ez,
mely egyszer lenn, majd fenn lesz.
Tenyerén a mennybe s pokolba hoz,
de soha sem itt, sem ott nem igaz?