Neki zúgtam a falnak.
A testem lerogyott.
Az arcom a földön volt,
a vér a fejemből lassan szivárgott.
Megnyaltam a piros sót,
a számba olvadt.

A sáros, puha massza húzta mindenemet.
A zsebemben az üveg eltört,
a fele a számba folyt.
Szilánkokat ittam, kellett.

Két sápadt szem nézett rám.
Imbolygó alakok jöttek,
kemény kezek vittek.
A szíj egyre jobban feszült.
Fölöttem fénylő festékrétegek.
Ahogy haladtunk,
az agyam néha koppant.

Éreztem, hogy nem érzem,
de tudták, súly vagyok.

Valahol leraktak.
Átvettek, mint egy fóliás csomagot.
Guruló szék suhant alattam.
Megfogott a rugó és a deszka.
Beborítottak lepedővel.

Sötét az ablak,
a hangok elhalnak.
Várom, halványuljon a fekete.
A szakadt függöny színét váltsa a szürke.