Természetnek a lágy öle,
Van oly’ jó, mint a tej föle.
Ehhez jöhet még a leterített kockás terítő
Rajta étek, finom óbor és ez már szívderítő.

Ha viszünk magunkkal aprósüteményt,
Akkor megoldottuk a csemegézést.
A lovak lábára béklyót teszünk,
Én mondjuk nekik, ma füvet eszünk.

Folyócskában van gázló, ott fogunk ...

Versben és eredeti, Bashó féle haikuban…

A búzamezők
Napjai már lejártak.
Pékek öröme.

*

Tűző napocska
Aranya kalászt érlelt.
Roppanó kenyér.

*

Boglyák glédában,
Nap még tüzes csókot oszt.
Árnyékban sincs hűs.

*

Bennem ég még tudat, hogy a nyár csók-gyújtó
Az árnyékba bújt estlepel meg ...

Ó, a nyár, akkor él a bogár…
Zöld akkor az összes falevél,
Pereg a homok, mikor mesél.
Ó, a nyár, bizony az elmúlt már...

*

Alkony is fáradt,
Megviselték, hő napok…
Hűvös láthatár.

Vecsés, 2011. szeptember 20. – Kustra Ferenc

Egyedül csak megyek, köszönöm a végtelennek a jót,
Hogy kapok egy minta eszmefuttatásból kevéske jót!
Már sercen a tollam hegye, lúdtollam írja a valót…

Vad igyekezettel rovom a papír utat,
Égbolt sötét ködben, fönt kavarog, mutogat…
Én gyorsan belemártom tentába tollamat.

Tollam hegye rögzíti a jót és a rosszat,
Emlékezetből leírja ...

Versben és európai stílusú haikuban…

Búzamezőkön,
Hűs zápor veri termést.
Lesz-e aratás?

*

Tiszta búzát úgy látnék, de csak pelyva száll,
Pedig paraszt ember, aranykalászt kaszál.
Van, akinek sorsa a pelyva összeseprése,
E sors, igazolhatom, a jó Isten verése.

*

Kóró árván áll!
Búzaszárak ...

Versben és európai stílusú haikuban…

Légy múltba, kérlek,
Vágjál utat a résnek,
Bűnöd oldozom…

*.

Jó lenne tán', talán mégis,
Ha nagyon akarná ég is,
Végre boldoguljak én is.

*

Múltad gyökered.
Gyökér nélkül fa nincsen.
Jövő: lombozat!

Vecsés, 2014. november 20. – Kustra Ferenc