Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Kustra Ferenc József versei

Kustra Ferenc József (2583)
1169 
1948 -
1997. óta írok, verset, novellát, aforizmát. Már nyugdíjas vagyok, de nem kímélem magamat.
271 
Túlélő tréningen…

(Lépcsőzetes)
Roppant kegyetlen
Volt a fagyos éjben,
Önként vállalt sötétben.
Nem félni itt lehetetlen.
Szerencsecsillagunk felhőben,
De kipróbáljuk magunk… röptében.
Megyünk, mínusz húsz fokban, éjsötétben,
Félelem lekötözte agyunk… élőben.
Húsz kilométert kell menni, vad-hideg éjben.
Mentünk, mert ...
Olvasták: 384
Részletek
Az Ön versének a helye...
151 
Múlt a pillanat,
Ami már megmaradt,
Enyészetbe… beragadt.
Ha fontos volt a pillanat,
Valami tán’ emlékként maradt,
Előkeresni, biz' nagy feladat!
Átkutatni az emlék raktárakat,
Megkeresni az eltűnt pillanatokat,
Emlékezést segítőn, a gondolatomat.
Érzést elővenni nem lehet, az nem gondolat,
Ha nincs meg a pillanat, vond le a ...
Olvasták: 247
Részletek
298 
Elveszel-e drága barátom,
Mert van egy kamaszkorú lányom.
Özvegy vagyok régen,
Élek én vidéken!
Ritkán van velem... légy a párom!

Te vagy a szívem szottya! Igen.
Már most veled vagyok lélekben.
Te leszel a társam,
Régen erre vártam.
Életem az ölelésedben!
*

Te meg én...! Örömhír ez nekem,
Tudd, hogy kedvellek! Jó lesz ...
Olvasták: 399
Részletek
243 
Van kinek annyi fénye és meleg van, mit a gyertyája ad…
Van, hogy a csatába, papír talpú bakancsba vonul a had….
Van, ki csak úgy meghal és még koporsóra sem telik…
Van, kinek sok van, a kutyája is szalámit eszik...
*
Erdő fái közt
Is jó lehet kilátás…
Magasles… magas.
*
Siker útja a
Sok-sok tevés, lejárás.
De mi a ...
Olvasták: 363
Részletek
211 
Versben és apevában meditált a szerzőpáros…

Esteledik, napi elmúlás közeledik
Lassan, az esti sötét is itt lesz, feldereng.
Még látszik, hogy a dombon a vár magasodik,
Nehéz nap után, megy és kicsit, elszendereg.

Nap
Korong
Alant jár.
Est sötétje
Közeledik már.

A dombról búcsút
Int ódon vár.
Lassan ...
Olvasták: 290
Részletek
154 
A hóvihartól elmosódott lett és kontúrtalan a tájék,
És úgy nézett ki, mint egy naiv festő, kezdő korai műve.
A nagyon hulló hóban, néha tán' átlátszott az ég-kék,
De bizony nem sokáig, hó lett mindennek a fedele.

Domb, völgy sem látszik,
Hólepel takar mindent.
Vég nélküli fehérség.

Ég és föld fehér,
Horizont sem ...
Olvasták: 248
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére