Lassan egy éve már, hogy nem hallom hangodat,
Mely oly kedves, megnyugtató volt számomra.
Szelíd szavaid szeretettől vezérelve
Terelgettek az élet bonyolult ösvényein.

Lassan egy éve már, hogy nem vagy velem,
Hogy nem foghatom a kezed
Nem ölelhetlek, nem érinthetlek
Téged soha többé már.

Lassan egy éve már annak a napnak,
Amikor ...

Emlékszem mikor azt mondtad, mi
Lenne, ha Mi ketten
Elmennénk egy Somelier tanfolyamra,
Ami Neked is oly nagyon tetszett?

Emlékszem, hogy szerettél
Volna főiskolára, egyetemre járni,
De nem maradt már rá időd!
Mert a munkád, a családod nagyon lekötött.

Emlékszem, hogy Thaiföldre mentél volna,
A lányod 16. szülinapján,
Hogy ...

Mikor abban az utcában lépdelek,
S meglátom azt a bizonyos járdaszegletet.
Újra átélem, amit azon az őszi napon,
S szívembe mélyen belemar a fájdalom.

Érzem a rettenetes sietést, míg odaértem,
A kegyetlen vezetést a reményben,
Hogy talán ez mégsem igaz,
Talán nem.

De a valóság szilárdan ott állt előttem,
Egy mentőautó ...

Hasít a csend,
Köbnyi térben feszül
Fuldokló mellkasom,
S csak hallgatom
A némaság dobbanó hangjait,
Ízlelem a fájdalom
Mérgező kortyait.
Közben látom a jelent,
A bánatot itt a szívekben.
Hangom szivárgó suttogása
Oly kietlen.
Szavaid mormolom:
Egy ölelésnyi térben
Most is elvesznék,
Öled köz egészen.

Azzal kelek fel reggel,
Bárcsak eljönne az este.
Nappal szememben reszket a könny,
Éjjel jön el a megnyugvás.

Bárcsak sietnél ó napnyugta,
A boldogság hajója,
Nem szenvednék minden nap,
Ha a fény örökre kihunyna.

Könnycepp gördul arcokon,
Távol, s messze vagytok már nagyon!
Könnyáztatta virág és koszorú sírotokon,
Soha nem múlik el az én bánatom.

Mindig gondolni fogok rátok míg élek,
Nem feledem szerető szívetek.
Velünk lesz majd jóságos lelketek,
Erre gondolok, s talán majd boldogan élhetek.

Szerető szívetek nem dobog már ...