A nemzet kapja a pofonokat,
Nem kicsiket,
Hanem jó nagyokat!
A sok szemtelen, pimasz ezt látja,
És csak csinálja-
Arra nem gondol, hogy
A végén egyben visszakapja az áldást,
Mert így illik, ez járja!

Cím nélküli versek füzetem lapjain,
Én magányosan tengetem lassú napjaim.
Csak a fehér lep ad nekem gyönyört,
S nem kapok az élettől könyört.

De én írok és a végeredmény mi brutális,
Ez belülről jön és ezért maximális.
A vers lelkemről egy furcsa térkép,
Kezedbe adom, s olvasd el ha félnél.

Csak bírja ezt a testem és a ...

Újra leülök, a papírra rímeket festeni,
A lelkem ezt a sok dolgot nem tudja megemészteni.
Ahogy ágyamból kikászálódok,
Hangosan elköszön a paplan!

Az álom a háttérben még fehér zubbonyban,
Valami belülről azt súgja halkan,
Jó reggelt! Kiált az én testem!
Fáradt vad és meggyötört lelkem.

Máris fájni kezd az én fejem.
Már ...

Ne nézz rám most kérlek!
Szememből a könnyek
Hullnak utánad még,
Ha elhunyt álmom keresnék!

Csak most ébredek s már fáj,
Nincs esély, hogy megtalálj!
Szívem messze van tőled rég,
Számodra egy elfelejtett emlék.

S hogy tudjam mit ér egy összetört szív,
Egy tönkre tett vágy, mi vissza nem hív,
Egy értetlen szó, mi ...

Nem hazudok tovább.
Nem tehetem meg.
Szeretlek téged,
De neked ez mit sem jelent.
S az én helyemre máris más lép!
Együtt töltött perceink így porlandnak szét.
A múlton rágódok....
Vajon, mit ronthattam el?
S nem értem, hogy ezt te miért nem teszed meg?
Neked adttam mindent,
S mára semmi sincsen,
Mert van már neked valakid,
Aki ...

Tudom, mi a bánat!
Hónapokon át zokogni utánad.
Még emlékszem
Mennyit vártam rád,
Miért nem szoltál,
Hogy nem lesz folytatás?!
Hát ma lemondok rólad,
Átadlak hát neki,
S nekem nehéz
Nem gyülölni azt a valakit.
Az a valaki elvette az álmomat,
Így most Egy Befejezetlen Könyv,
Diszíti polcomat..