Nem bírom a fájdalmat,
Mely most szívemen áthalad.
Sose éreztem még ilyet,
Nem akarod átélni,csak hiszed,
Hogy mindent kibír a te szíved.
Sikítok és ordítok egyszerre,
Nem tudom mi fáj,
De érzem, hogy meg lettem sebezve.
Te vagy az oka mindennek,
Aki miatt nem tudok parancsolni a könnyeknek.
Sírok, mikor eszembe jut minden,
Mikor nem ...

Mindenki a lelke mélyén azt képzeli,
eltúlzom kínlódásom, pedig ők nem érzik.
Az a mondat nem bánja sokig annyira,
kit oly nagyon megszerettem nem az mondta volna.

Véletlen, vagy direkt hagyta el ajkait,
nem tudom, úgy érzem bánatomon nem segít.
Rájöttem haragom nem létezett ezelőtt sem,
csak lelki fájdalmat éreztem, s fogok úgy ...

Fájdalmaim küszöbén ülök én,
Kalodába zárt zavart lélek.
Nyomasztó sóhajokat suttogok,
\'Egy napon visszatérek\'.

Számtalan szebbnél-szebb évek
Várnak rám úttalan utakon túl,
Bejárom, ha felfaló fájdalmam
Tengerében minden kínom elhalványul.

A jövőképek reménye bennem él,
Sejtelmes szavakkal szivárog e ...

Felfázott emlékképek égtek rideg szívem szirmaiba,
Szélsőségek szaggatják húsom, itt a hiba e sötét úton,
Hol szürke gondolatok rágódnak a múlton, széttépve elmém.
De nekem kell még egy remény, mi azt súgja enyhén,
Hogy: \'Képes vagy bármire.\', és \'Járj itt, mert hitet vetve magadba,
Életre kel, mit csak egy színes filmdarabban látsz ...

Fájdalom a járja át a testem,
Egy árva gondolatba epedezve,
Kiutat kerestem a félhomályból,
Szürke fátylát rám borítva gátol.
Zord zendülések zavarta tudat,
Ezernyi ihlet inspirál, távoli utakat mutat.
Manipulált tetteim, vérző hangulat.

Untató soraim porba hintem,
Nyugtató harmónia uralkodik benn, a szívben.
Néha napján ...

Előttem pár emlék foszlány, hol életem legmélyebb pontján jártam,
Felidézem a pillanat kínok-kínját, mikor lelkem fogságába zártan,
Kerestem egy járatot, várva hogy meglelem a választ ott,
Azon a helyen, hol önfeledten játszhatok, nyugalmas pillanatok peremén,
Merész gondolataim, vérző valóságba taszítva, elhantolták a reményt,
Mélybe esve ...