Ha még talán remény jön el,
Jól nézd meg hátha most megy el.
Hol fény szikrája vész el,
Sötétbe borul, elmének léte hal el.
Létezésnek van e értelme?
Ha az élet úgy is kegyetlenül hagy el.
Legbelül, lelkem legmélyében,
Elmennék...vagy talán mégsem?
Vajon van még ember, ki engem keres?
Utolsó reménybe vetett hitem,
Hideg, ...

Szíves-örömest mécsest gyújtanék azért,
Hogy lélek-sebeim fertőtlenítsem,
Kitépett kulcscsontom tiszteletére.
Ezáltal begyógyulna, s így válna heggé

Tátongó, vérező csonttalan vállövem.
Vértemet vétkekkel szúrtam talajba.
Földbe döfött csontom hátam’ borzolta,
Kedélybetegségemet előidézve...

„Kulcsfontosságú ...

Kósza gondolatok mik cikáznak fejemben,
Bimbózó rózsák tövisei sebzik a szívemet.
Fáj, hogy elmentél csak az emléked maradt,
Ezernyi fájó gondolat, és a kötelék mi szétszakadt.

De ez velem történt meg csak egyszer.
A testem elengedett, csak a szívem idéz ezerszer.
Lehet, hogy kellene de ez ellen nincs ellenszer.
Látszik , hogy én en tudok ...

Most mit is tudnék írni?: Károly, költő sosem volt.
Furcsa napokat élek, hol semmi sem ragyog minden holt.
Egy élet gyötört ember, szemébe nézni mindig féltem,
Mégis megtettem és rökönyödve láttam, ott volt Isten.

S mégis itt állok jó távol tőletek egy réten,
Gyönge falusi legényke, ki semmit sem ért éppen.
Gúnyolják és tiporják gyönge ...

Ne nézz rám most kérlek!
Szememből a könnyek
Hullnak utánad még,
Ha elhunyt álmom keresnék!

Csak most ébredek s már fáj,
Nincs esély, hogy megtalálj!
Szívem messze van tőled rég,
Számodra egy elfelejtett emlék.

S hogy tudjam mit ér egy összetört szív,
Egy tönkre tett vágy, mi vissza nem hív,
Egy értetlen szó, mi ...

Ágnes asszony a patakban
Fehér lepedőjét mossa;
Fehér leplét, véres leplét
A futó hab elkapdossa.
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Odagyűl az utcagyermek:
Ágnes asszony, mit mos kelmed?
„Csitt te, csitt te! csibém vére
Keveré el a gyolcs leplet.”
Oh! irgalom atyja, ne hagyj el.

Összefutnak a szomszédnők:
Ágnes asszony, hol ...