Tompa puffanás.
Arcom a porba hull.
Túl halk némaság,
árnyékom hátba szúr.

Jóllakat az éhezés,
pihentet a nyűg.
Összerak a szétesés,
szívem lángokba hűl.

Túl hangos a csend,
oly sötét a fény.
Szétszórt lett a rend,
benned lettem én.

Annyiszor vártam a pillanatot,
hogy arcod újra lássam,
újra érezzem illatod,
tudtam fájni fog – de vártam.

Most itt vagy és mégsem...
Rémalakot öltött egy álom.
Az oly sok csókodtól vérzem,
ajkad íze még számon.

Eddig ébren maradt a fény,
de minden perccel holtabb.
Gyilkolt és éltetett a remény,
de lehet csak ölni ...

Anya és fia szótlanul ballag,
nehéz a lépés,ha a szív jajgat.
Öt éves fiú könyörögve néz,
anyja lelkétől bocsánatot kér.

-Nem leszek éhes édes anyukám,
ne keress nekem gazdag,új hazát!
-Szegény a régi,de úgy szeretem,
kicsi kutyusom ott vár engemet.

Nem szól az anya,nagyokat lépked,
göröngyös az út,hamarabb ...

Ha tudnád,hát én tagadnám.
Tagadnám szívem fájdalmát.

Ezt z érzést nem felejted soha.
Mert a múlt mindig felhozza.

Itt van a tavasz,itt van újra.
De te nem leszel velem soha.

Várom a napot,hogy újra itt legyél.
Itt legyél velem és boldog lehessél.

Sétálok az udvaron a virágok tengerén.
A virágok között várom,hogy ...

Világ voltál szívemben,
csillaggal teli égbolt,
kitöltötted lelkemet,
s mosolygott a vén Hold.

Te voltál a mindenem
a szemem csillogása,
de elmentél,elhagytál,
most könnyes ragyogása.

Csillagtalan éjszakák
a nappalok is nékem,
emlékek közt vergődöm,
csak ennyi lett a részem.

Felemelem fejem,
úgy próbálok ...

Bár fáj , de nem mutatom,
mert az igazságot kutatom
és míg meg nem találom
addig nem lelem igaz halálom.

A becsület erény
amelyet egy személy,
mert az élet kemény
feladni kényszerül,
de bennem ott él a remény.

Egy hely hova húz a szív,
s hol nem vár a kín,
mert oda a boldogság hív,
csak ide kéne még egy jó rím.