Mint egy monoton ismétlődő,
Váltakozás az útvesztőből.
Egyik napos, másik borús nap,
De az ég bármikor beborulhat.

Egyszer napsütéses sárga,
Máskor barna sárba
Lépek mikor az ég könnye
Szakadni kezd könnyen.

Mikor az emlékek csak jönnek,
Taszigálva tovább lökdösnek.
De néha mégis visszanézek,
Egy régi régi ...

Most elképzeltem, milyen jó lenne,
Ha a kék helyett ez most a vérem lenne.
Csak nézem meredten ezt az élet,
Várom a percet, mikor ér véget az élet.

Tinta folyik, borítja el a kezem,
Sarokba dobva véres testtel heverek.
Utolsó szavaimat írom végleg:
Vedd észre hát, most még én is élek!

Most elképzeltem, milyen jó lenne,
Egy jobb ...

Tavaszi hajnalon napsütésre,
Boldog szívvel ébredek.
Fának nagy zöld lombját,
Fújja szél levelét, virágát.
S madaraknak zengő énekét,
Régi idők fájdalmas emlékét.

Valami szürke, valami sötét,
Akár az emlék, jön felém.
Feltámad a szél, fújdogál;
Felettem a sok-sok madár,
Vész kiáltva menekül.
Vész kiáltva ...

Lehet már nektek kedves,
nem biztos, hogy szeretek.
Már csak a felszólalás,
lehet barátságos.

Mikor rátok gondolok,
képekbe szomorkodok.
Már csak azt kívánnám,
hogy látni szeretném.

Kedves gyöngéd arcod,
mikor rám mosolyod.
Mikor rám tekint,
két kis szemed.

Nem e világhoz tartozok?
De szível, rendelkezek,
ami érted is dobogná.
Csak egyszer meghallgatná.

Szeretném mondani, barát,
mely bennem arca még él.
Még Ő engem szeret?
Szavaimat megismernél?

Az emlékek hozzám szólnak,
mely szépeket sorolnak.
Bocsánatkérésre gondolva,
kis szeretetre kívánva.

Nem kell hozzám ...

Kezemben a penge, fény csillan rajta,
Könnyes szemem felnyílik, végignéz rajtam.
Penge hatol bele húsomba,
Véremmel írom fel nevemet a falra.

Homályos rémképek gyötrik az elmém,
Nem akarok felébredni, de a bánatom a gyengém.
A lelkem mely mély sebekkel van tele,
Elsötétül minden, s lerogyok a földre.

Könnyezve heverek, fetrengek a ...