Kőbe zárt világ
Töprengő hajnali órán,
Kőből szőtt világot képzelek,
Hol kő-liánok keringőznek,
S átfogják kőbe zárt testemet.

Mohos dallamot szór most a fény,
S az eltévedt, kóborló csillagok,
Ám kőbe zárt érintések foglya,
Egyedül már csak én vagyok.

Kőbe zárt arcom sosem nevet,
Kőből írt, bús ...

A gyarló ember
Száguld az emberiség a végzete felé.
Egymást taposva él e kegyetlen világban.
Küzd, harcol, kapar egy új világot magának.
Rakja a koszos pénzét sorban egymás mellé.

Tébolyultan éli fel a természet kincseit.
Tönkre teszi önmagát és a népeket.
Ármányt sző és öldököl sok életet.
Címért, rangért megtapossa ...

Úgy fáj már minden, minden idebenn:
a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,
minden, mi általreszket szívemen,
legyen az ember, muzsika, vagy táj.
Úgy fáj már minden, minden idebenn.

De néha egy-egy halk szó simogat,
s rejtekúton a szívembe talál,
s álomba ringatja a kínokat,
elaltatja a múltat, s a jövőt.
Pedig be nehéz ...

Egy pillantás volt...ennyi
de ebben megtudtalak szeretni.
Sajnos neked ez csak egy kaland,
ami nekem örökké fájó emlék marad.

Még mindig szeretlek talán?
Nos azt csak Isten tudja, senki más.
Már-már én is bizonytalan vagyok,
álmodtam tán,hogy úgy ölelt karod?

Régi szép emlék most feldereng
ó... hiszed-e még ...

Szeretném örökké szemedet nézni!
Szeretném örökké nevedet becézni!
Szeretném kezedet kezembe tenni,
Szeretnék melletted, ágyadban pihenni!

Tudom, hogy a testem nem gyönyörű látvány!
Tudom, hogy szégyellnéd, ha mennék veled járdán!
De mit tegyek? – Megbűvöltél, elepedek érted!
Ha nem vagy itt, képzeld! – szívfájdalmat ...

Félév alatt se fogtam fel az egészet,
Még most is alig hiszek a ténynek. – Örökre elment.
Átköltözött ő is csillagfénynek
Piros mosolya lett, az esti neonfényű,
Az űrből kéknek látszó földnek.
Többtucat természetfilm narrátora volt.
A természetfilmeket én is szeretem
Hangja hozzám is szólt.
Ő volt az egyik legszebben ...