1. versszak
A csillagok alatt sétálok,
hátha egy kis reményre találok
suttogva a fellegekhez imádkozva
keserűségemben botladozva.

2. versszak
Próbálom túltenni magam a múlton,
miközben sétálok a pecöli úton
álomképek gyötörnek minden pillanatban
érzem egy \'kiéhezett\' állat van a nyomomban.

3. versszak
Próbálom ...

1. versszak
Voltak pillanatok, amiket örömmel idéztem
Érzések, melyeket nehezen feledtem,
De tovább léptem, mert ez kellett tennem
Még akkor is, ha a szívem megszakad bennem.

2. versszak
Reméltem, hogy ez után helyre jön majd minden
De rá kellett jönnöm, hogy ami volt az nincsen
Egyedül maradtam a barátoktól távol
Mi lesz most velem, a ...

Lelkem darabjai eltűntek a nagyvilágban,
Mikor egy szívtelen dög megtámadott a sikátorban.
El akarta tőlem venni legdrágább kincsemet,
De aztán valami balul sült el és ekkor széttörte lelkemet.

Furcsa érzés volt, mikor magamhoz tértem
Úgy éreztem valamit elvettek tőlem
Bele gondoltam mi történhetett velem,
De az emlékek csak úgy eltűntek ...

Szűnni nem akaró vágy volt
Megannyi emlék pusztítása után
De ez az érzés már rég holt
Én meg csak állok itt bután
Kihűlt jeges, oly üres tekintettel
Játszol velem mint a többi marionettel
Fojtogató láncok vesznek körül
Vegyél meg, emelj ki a bábuk közül.

Jó lett volna talán mikor féltem,
Mikor rossz álmokból zokogva ébredtem,
Ha anyám magához húz,
És kicsit is szeret.
Ha nem az üveg után nyúl,
Nap-nap után túl a hideg
Szobán,ha anyám magához húz,
És kicsit is szeret.
Ha fájdalom ért nem
Veréssel felel,ha értett volna.
Rájöttem,hogy nem élünk
Örökké,s álmom ...

Zöld e Föld,rajta köd honol,
lelkem összetörve,tehetetlen pózol.
Ki emeli magasba e kis piszkot,kormost?
Erre a panaszra nem találni orvost.
Alázottan,alázva tiportak sárba,
S nem látok zöldet,esdem mindhiába.
Ha nem gyűlölhetek nap mint nap,
mert arra késztet a kényszer.
Holdból Nap kél,Földre fű nő,
s ez a forgás oly gyönyörű.
De ...