Ágyam fölött
búcsúzva
keringett
békém
hitem,
nem éreztem
szeretetet
csak egy
maréknyi
gyűlöletet.
Reményvesztetten
vártam a
holnapot,
de
estére ott gomolygott
a kegyetlen
fájdalom.

Elgondolkodik bennem saját létem,
és ordítva tépné szavaim melyek
égve csábítottak.
A szív mely most kővé vált,
erőltetve kényszerít egy mosolyt,
felejtsem lényem, de élnem kell
e testben míg valaki vésőjével
szívem faragja ki.

Tudod,hogy nincs bocsánat
csak egy kis megértés,
Amit szívem neked mond
az csak félreértés.
Bánom a napot mikor újra láttalak,
jobb volt egy fénykép amikor vártalak.
Eltűnt a láng a szikra se gyúl
örülök,hogy minden elmúlt.
De azért még van egy kis remény
hátha nem fújt el mindent a szél.
A villám se vág már bele a ...

Vérbe fagyva, felakasztva
Szárnyam szöges drótba csavarva
Szemem kiszúrva
Számon a Végzet csókja.

Boldog lehetnék: halhatatlan vagyok
De rajtam már nem segítenek az égi angyalok
Elárultam őket... A halálba akartam kergetni őket

Én értem előbb célba. Zihálva. Zokogva.
Sírva álltam át a sötét oldalra
Egy remény nélkül, az ...

Erő van minden szavamban,

Mélységes magány magamban,

Te vagy a nap én a hold,

Halált hozott, aki szólt,

Nem mert szeretni senki,

Sem őszintén beszélni,

Hazugság a földön,

Készen, hogy öljön,

Törött lelkek a ködben,

Tudom, hogy honnan jöttem,

menni akarok, de csak Veled,

Mert ...

Tudom, hogy egyszer elmegyek.
De addig hadd szeressek úgy, mint a gyerekek.
Tisztán, mint a szűzfehér hó
Mint egy öreg régi ajtó
Hadd szeressek úgy, mintha fájna
Hadd nevessek a világra,
Hogy egyszer majd ha el kell mennem
Ne érezzem, hogy jobbnak kellett volna lennem