Beszélgessünk jó anyám,
itt állok magamba roskadva sírodnál.
Áruld el nekem, kérlek
amikor odaálltál az elé, kinek
\'Kezében vannak a föld mélységei,
és övéi a hegyek csúcsai\',
féltél-e, vagy elmondtad
mennyit szenvedtél,
érettünk küzdöttél.
Most is érzem jelened,
fogod gyengéden kezemet,
mint amikor lázasan ...

A szíved az övé
Az enyém meg a tiéd
Ördögi kör, mi a szívemet tépi szét

Csak tépi, csak tépi
Hogy enné meg a fene
Pedig megpróbáltam elfeledni
, hogy nem lehetek vele

Szívem csak kalapál
fáj neki az űr
amit te okoztál
az talán mindörökké zűr

Tűri a fájdalmat
Próbál el feledni
Bárcsak könnyebb ...

Szív, te ocsmány mocskos állat!
Hogy gyűlöllek, hogy utállak!

Szív, te szerelmnek olcsó szajhája,
vak gyűlöletnek éjsötét forrása!

Szív, te szeretetnek tündöklő virága,
egy hamis reménynek utolsó bástyája!

Szív nélkül az ember érzéketlen, halott,
kitépnélek téged, de túl gyáva vagyok!

Nagy bánat nyomja lelkemet,
elmondani nem tudom senkinek,
ezért, hát csak neked mondom el Istenem,
hogy mi az, mi fáj úgy énnekem.

Szeretek egy férfit, ki nem lenne szabad,
mert csak veszélybe sodornám magunkat.
Fáj nagyon, mert szívemet a bánat szaggatja,
rágondolni sem szeretnék,
de mégis itt van a fejemben ...

Fáj a lelkem...nyomja valami,
Tudom hogy mi...de félek elmondani,
Nem merek már szólni, könnyen elveszíthetem...
Ne adj Isten megtörténik, ki lenne az emberem?

Ki lenne az emberem, ki vígasztal a bajban?
Rámnéz, mosolyog s megcsókol a parkban?
S elfelejtetné velem a sok rosszat mit elkövettem,
Odajön, megölel, máris elvetettem,

A könnyes ...

Ágyam fölött
búcsúzva
keringett
békém
hitem,
nem éreztem
szeretetet
csak egy
maréknyi
gyűlöletet.
Reményvesztetten
vártam a
holnapot,
de
estére ott gomolygott
a kegyetlen
fájdalom.