(Heltai Jenő: “A régi nők” című verse nyomán, női szemmel)

Hol vannak ők, a régi férfiak,
Kik szívvel, kedves szavakat szóltak.
Bókokat szőttek, lágyan, könnyedén,
És virág nyílt tőlük egy nő szívén.

Az udvarlás még ünnep volt hajdan,
Szépen beszéltek, emberit, halkan.
Nem nyomta gond, a perc nem sietett,
Tudták, hogy szívhez türelem vezet.

Ha jöttek ők, szelíden, fényesen,
Szavuk zenélt, mint hárfa édesen.
S a nő, ki hallgatta, érezte jól,
Hogy a szív érte dobban, érte szól.

Verset írtak, ajtót nyitogattak,
Kalapot emeltek, meghajoltak.
Színházjegyet hoztak és virágot,
Nem felejtették el a névnapot...

Ma más a férfi - rohan, gépies,
Szavát gépbe írja, oly’ csekélyes.
Bókból csak gyors, kopár üzenet,
S egy üres telefon, virág helyett.

Ó, régi férfiak, szép ideál,
Ma női szív csak emléket talál.
De aki látta, sose feledi,
Milyen, ha férfi igazán Férfi.

Siófok, 2025. augusztus 27. - Gránicz Éva -