Elmerülök gondolataimban,
Amelyek foszlányokként itt maradnak.
Elmennek mellettem a sok idegen,
De csak te maradj, ha okozhatok örömet.

Elmerülök a Duna mély vízébe,
Ahol vár rám egy gyönyörű élet, mely szebb.
Várj meg, mire az én kezem a kezedhez ér:
„Csodállak, amiért minden megígérsz.”

Elmerülök derűs hangulatba,
Az irányt senki se mutatja.
Félek, mely elrejted félelmeidet.
S mégis veled leszek egy életre.

Elmerülök, s onnan nem húz fel senki:
Még tovább süllyedek, ahol nem szed fel valaki.
Kérlek, maradj velem egy életen át:
Beléd estem, s ránk vár a nagyvilág.

Elmerülök, de te már itt leszel.
Amíg élek, a hajóm nem megy el.
S kint a rideg télben átfázott a testem,
Gyenge karjaid felmelegítik, ahogyan kérem.

Elmerülök, ahol az álom valósságá válik.
Téged látlak a Balaton partján áradozni.
Fújja hajadat egy kellemes, gyenge szél.
S csak gondolataimban érkezek eléd.

Elmerülök, de tartod bennem a lelket.
Nem akarnám eldobni egész életem.
Elenyésző vágyokban hajtom fejem,
Csak annyit akarok, hogy légy velem.