Szirmai a virágnak, selymei a létnek…
mintha tudnák, anyákat köszönteni jönnének,
és kevesek mégis.
Nincsen szó, csak az érintés él,
mégis megérti a lélek.
A virágok ma, az anyákért élnek.
Mégsem a virág számít amit vettél,
hanem az, amilyen emberré lettél.
Csak annyit mondj:
Nem volt hiába anya, hogy ennyire szerettél!