Meglátom őt az ajtóban csendben,
Szívem nagyot dobban, de így van rendben.
Lépése lágy, szinte úszik a térben,
Megáll az idő, elveszek a fényben.

Kizárom a zajt, a világ most várhat,
Ebben a percben ébrednek a vágyak.
Megállt az idő, megpihen a lélek,
Amíg itt vagy velem, semmitől se félek.

Néz rám, és érzem, hogy minden kisimul,
A kinti vihar az ablakon túl elcsitul.
Nem kell már sietni, nem hajt a holnap,
A csend dallamai lágyabban szólnak.

Árnyékok táncolnak a szoba falán,
Nincsenek már kérdések, nincsen több talán.
Elnyel a pillanat, tiszta a kép,
Ketten vagyunk csak, és ennyi elég.