Még látlak most is, mint régen.
Nekem a napsugár voltál az égen.
Elköltöztél, hol az angyalok élnek,
szívedben, lelkedben kihunytak a fények.
Felnézek az égre, a szép csillagokra,
fájó szívvel gondolok közös álmainkra.
Álmainkra, melyek nem váltak valóra,
emlékszem még, minden kedves szóra.
Emléked még fáj szívemben nagyon.
Te voltál mindig az őrző angyalom.
Együtt hallgattuk a madarak dalát,
dacoltunk a sorssal, csodáltuk a napragyogását. .
Már tudom vége, végleg elköltöztél.
Az angyalok közt, királynő lettél.
Fent a magasban, a felhőkön túl,
nem tudsz élni bennem nyomtalanul..
Nem mossa el az idő földi létedet,
szívemben őrzöm tovább emlékedet.
Még oly sokszor jön egy furcsa álom,
mosolygós arcod magam előtt látom.
Látom, amint szárnyalsz fenn az égben,
angyalok visznek a Göncölszekerével.
A földet Anyám, már fentről csodálod,
most újra azt kívánom,
találd meg Apám, túl a másvilágon.