Néha elábrándozom. Rólad, és Rólam.
Olyan messze, mégis olyan közel vagy,
és állandóan itt vagy a gondolataimban.
Minden mondatomban,
és nem visz valamiért tovább az idő.
Talán tud valamit.
Talán azt amit mások úgy hívjuk jövő,
de mi ma még nem értjük.
Talán a jövőt is féljük.
Talán csak vagy, amit majd megfejt a végtelen.
Talán a mesterséges intelligencia fogja tudni,
miért vagyok, és Te miért vagy énnekem.