Szabad vagyok, mint a madár,
lelkem könnyű, semmi sem fáj.
Hallgat a csend, halk zene szól,
a szél a fák közt szépen dalol.

Folyóparton, árnyas tájon,
virág nyílik lombos fákon.
Hallgat a csend, ölel a fény,
dobban a szív lelked mélyén.

Szállok fenn, a felhők között,
nem vagyok már szárnya törött.
A Sajópartján tisztán szól a dal,
a kelőnap fényével újra betakar.

Madárként szállok, szárnyaim kitárom,
a szív fájdalmait, már többé nem bánom.
A lelkem gyógyult, a nap is rám ragyog,
élek boldogan. már nem álmodozok.