TRAGIKOMIKUM

S uralmon újra a Nyilasok népe,
minden napilapon hódol az ő képe.
Elszánt harcosa demokráciánknak.
Uralkodója kis magyar hazánknak.

Kis Kanizsánk,igen csak pasalik.
Magyar honunkat simára vasalik.
Egy nagy nemzet fölöttünk,kire mi felnézünk.
A Tisza mentén is ha kell,mi elférünk.

Túrjuk a földet mi, mint azelőtt.
Fejünket meghajtjuk történelmünk előtt.
Eladjuk lelkünket,pár apró dinárért.
Vagy netán valahol egy igazi villáért.

Négy évig megtömjük üres zsebeinket.
Majd lesz ki utánunk nyalja sebeinket.
Ne adj isten, hogy valaki ellenünk papol.
Abba a nyilunk szívig behatol.

Mert kinek pénze van mindent megtehet.
Egy várost is lehet, hogy élve eltemet.
Mi, hogy munka nincs?Nem a mi hibánk!
Lényeg, hogy fejlődik a magyar kultúránk.

Az ellenzéket könnyű itt lerázni.
A tv-t, az újságot le kell cenzúrázni.
Aki pedig tollat mer ellenünk ragadni.
Sarkon hazafelé le lehet pofozni.

A szólás szabadság igen drága kincs.
A költségvetésbe nehogy betekints.
Nem lehet köze hozzá adózó polgárnak.
Befizetett adók zsebről,zsebre szállnak.

Nincs az a bűntudat ami el nem fogyna.
Csordogáló Tiszánk tisztára,ne mosna.
Az idő meg csak borús,de majd kiderül.
Szerencsénk lesz akkor, ha mind feledésbe merül.

Ne legyen köze hozzá halandó polgárnak!
Örüljön mindenki csak a saját gondjának.
Mert szakítani gyümölcsöt, ott lehet nagyot!
Ahol alszik a nép,s kultúra ragyog.

Rosszban van jó is......fordul a kerék.
Utcáinkat most már nem lepi szemét.
A BRANTNER itt szorgos, szereti a sört.
Zsebet és küszöböt mindent kisöpört.