Lelkem várában
Nem kell bebocsátást kérned… érzem hogy ott állsz az ajtóm előtt.
Tombol kinn az élet vihara, ide a nevetésem vont tetőt.
Kezeim nélkül is ölellek,
a szám is csak gondolat… ami csókol,
már nem számít a vihar, ami odakinn tombol.
Tombol kinn az élet vihara, ide a nevetésem vont tetőt.
Kezeim nélkül is ölellek,
a szám is csak gondolat… ami csókol,
már nem számít a vihar, ami odakinn tombol.
