Mi vagyok én?

Üvegbe zárt varázs-világ,
benne remény, halk, bús imák,
s könnyé vált milliónyi hópehely?

Mi vagyok én?

Holtnak tűnő álom-világ,
a kővé dermedt időszilánk,
s őrzője emberi sorsnak?

Mi vagyok én?

Tán csillogó vitrintárgy,
vagy magasztos porfogó,
s az emlékek védelmezője?

Összetörtem.

Tükröt tart a tükörképem,
s felfedi törékeny, valódi énem.