Ha szép szemednek tükre szélén a könnyek sora gyöngyözik:
Ez azért van, mert éppen most: szép szemedből sok-sok könny szökik.
Kiskoromban nagyon-nagyon régen, ígértem Tenéked álmokat,
De ehelyett az őszi réten, szedtem neked hervadt virágokat.

Gondot, amely éget, nem ígértem, de kértelek, jer messzi értem,
Tedd templommá egy kis tanyát, és Te jőve felnyitottad ajtaját.
Jöttél is, szavamnak mindent híve, hittük, másnak nincs is szíve,
Hogy mi csak ketten élünk boldogan… míg fáznak mások oly sokan.

Látom: kék szemednek tükre szélén sokszor az a sok, bús könny gyöngyözik.
Ilykor sajgó szívem mélyén, az én forró vérem is gyászba öltözik.
Csalódott, fáradt, drága asszony, bocsáss meg összes könnyekért!
Az édes múlt, amely többel ért!... Bocsáss meg minden könnyemért!

Szemedből gyöngyöt ne fakasszon, édes múlt mit se fakasszon…

Vecsés, 2024. május 3. – Kustra Ferenc József – íródott: Móra László {1890 – 1944. Budapes-ten, 1925. ápr. 14. -n} azonos c. verse átirataként, leoninusban.