A nyár elmúlt már,
útnak indult egy fecskepár.
A réten egy kecske vár,
akinek a neve Aladár.

Felette az az ág ahol az a pár,
minden reggel engem vár.
Amikor az ajtón kattan a zár,
madarak éneke keresztűl jár.

A nagy kalandra készen,
elindultak ezen a héten.
Amikor felnézek őket látom a kéken,
oda főnt az égen.

Csodálva nézek arra a fára,
és minden nap gondolok az ott levő ágra
Ennek a csodaszép világnak hála,
ezt is megélhetem mára.

Bárcsak tudnám, hogy kérjem,
hogy jövőre ide vissza térjen.
Úgy szerettem volna, hogy kezemmel elérjem,
de az emlékkel kell beérnem.