Sok mondanivalója nincs ennek a versnek,
Örülök, hogy behódolhatok minden egyes percnek,
Sok mondanivalóm sosem volt a világnak,
Hogy a vérem különbözik-e, és tekinthető vajon beismert hibának.

Népem hányszor hanyatlott el múltunk keserves szellemében,
Vándorló életet folytatva nem merült el feledésben.
Más időket élünk, mint megfáradt őseink,
Értük nem lesz reménytelenebb, elhervadt éveink.

Csúfolhattok, gúnyolhattok, ítélhettek el minket,
Nem minden cigány olyan, aki csak galádságot hirdet.
Magyarok vagyunk mi is, akár csak ti, cimborák,
Nem mi vagyunk azok, akik az országotokat tiporják.

Felszínes gondolatokkal, erőszakos bélyegzésekkel jellemeznek minket,
Nem sajnáltatom magamat, nem forgatok ebből filmet.
Attól függetlenül minden ember egyfajta hibát követ el,
Nincs cigánybűnözés, nincs fekete eljövetel.

Esélyt adva, jobb emberré válni nem gyengeség,
Van, ami elévül, és van a rossz, ami felejthetetlen veszteség.
Hibásak voltunk, mert engedtük ezt zabolázni,
Mert harcoltak fiaink, mint e népnek katonái.

Nem védem azokat, kik vért és ártatlanságot ontottak aljas módon,
Nincs közülünk senki se igazán, ki értünk felszóljon.
Mindent a pénz ural feketén és fehéren,
Nem ecsetelek feleslegesen, akár a gyereknek szánt mesékben.

Nem tartozok az árulóknak viharos revanssal,
Éjjel a végrehajtók előtt nem veszem körbe magam falakkal.
A Legsötétebb órákban ide soha ne tévedjetek,
Hisz a becsületemért jó magam és a családom nevében felelek.