Utolsó idők
A kérdés némán bennem.
Mint kihűlt parázs,
megfeketedik a világ.
Az álmok a falnál, tapéta magány.
A semmi ül velem szemben.
Az idő nehéz lesz,
szívemben, mint egy lerakott holttest,
csöndben van az Isten.
Tükrök. Fény nélkül.
Megrepedt üveg mögött
egymásra vár a mulandóság
és a hűtlen halál.
A végtelen: elhagyott golgota,
ahol keresztek dőlnek.
Nem zuhanás ez –
csak az utolsó dőlésszög.