Hol volt, hol nem, itt a most,
idő rohan, de mit hoz?
Képernyő villan, szív kihagy,
egy üzenet benned marad.

Nem vagy gép, bár néha fáj,
hogy a csend is mennyi zaj.
Sosem voltunk ennyire együtt,
mégis mennyire egyedül itt.

A Föld még zöld – ha nézed néha –
de kérdi halkan: „Érek még ma?”
Gyermekrajz a jövő falán,
remény száll drónok szárnyán.

Szem a szemhez ritkán ér,
de egy érintés többet ér,
mint ezer szűrt kép, gyors klikk,
vagy hang, mi algoritmus szerint sikít.

Állj meg kicsit, nézz körül,
mit nem látsz meg belül?
Az ember ott van, mélyen él,
hol a csend beszél, a szív zenél.