Nagyon hiányzik az ifjúságom deleje,
mosolyod alól fehér fogsoroddal igéztél meg,
még jobban bódított fénylő tekinteted,
szemedből sugároztak szédítő csillagok,
amerre jártál, betöltötte a fény a világot,
tapintott, magához vonzott a hangod,
kezeidtől magmaként izzott az arcom,
régi dallamok életre kelnek,
mert ...

Gomolyfelhők borítják az eget,
nem szellő lengedez,
hideg szél hasítja bőrömet,
megszokhattam volna már...
Voltak felettem
bárányfelhős kék napok,
zöld fűben fekve
néztem a napot,
két csillag világított rám szebben,
mint a világűr összes fénye,
melengetve átölelte testemet,
élvezettel szálltunk,
mint két villás farkú ...

Megtanultam én a
kételyekkel, félelemmel
telített reggelekkel élni,
ezt a változást,
csomózza ostobaság
össze-vissza,
nem akarok sassal szállni,
konok lelkemet
nem lehet eltéríteni,
nehéz közöny nyomja a vállamat,
ám megigéz a madárénekkar;
hozzájuk sompolyognék titokban -
sziklafalba ütközök,
egy ronda kavicson ...

Kiért szól e bájos dal
varázslón ringató bódulattal,
mért simogatja borús hitemet,
talán lelkemnek küld reményt,
amiről azt sem tudja: van-e még,
mi az, ami éltet engemet,
nem látom értelmét az életnek,
hova sodorja magával a szél,
miért nem vet ki ágyamból a lét,
betakarózok gondolatok
árny oldalával,
vagy a
legszebb ...

Szeretném feledés homályába burkolni
múltba kövült volt-létedet,
rá gondolok, megremegek,
emlék-fátyol őriz nekem,
pedig
azon az őszön
elrejtettem.
Megtalálnám, mit éreznék?
Megbánással semmire sem mennék,
maradjon elsiklott életem felett,
nincs menekvés,
mégis
neszek kukucskálnak kíváncsian,
láthatatlanul is ...

Arra születem én,
a dobpergés szürke ütemén
eltüntessem a tegnap tetemét,
hullámzó vizeken,
veszélyes kövek között
sebesen evezzek.
Arra születem én,
küzdjek kenyérért,
betevő falatért,
tavasszal reméljem
lesz segítségem, aki
átvészeli velem
a hóval befújt ablaküvegem,
ám arra születtem én
hónom alá ...