Elfáradtam...
Lelkem mint kitaposott út..
Ahol több ezer év bandukolt.
Elfáradtam....
Már nem én sóhajtok..
Lelkem kiált fájdalmasan .
Megállj! Idő kell!
Várj még !
Csak had szusszanjak egy kicsit,
Nehéz ...nem bírom egészét!
Mit szorgosan cipelek az évek során
vágja lelkem,s görnyed tőle alantas testem.
Egyre nehezebb, mint kígyó úgy tekereg.
Már nem fér a hátamon,
Mit teherként cipelek.
Talán gyengébb lettem?
Súlya gyarapodott talán?
Magam sem tudom ...
Megállok...
Itt most gondosan lepakolom.
Térdre rogyok és kapaszkodom.
Itt hagyni még sem tudom.
Vegyen le belőle valaki, csak egy keveset
....
Ne cipeljem...., fohászom íj kevés.
Elfáradtam.....
Pihenek ,most jó azthiszem
Bár súlyt mit hurcolok,
ezután is hordozom.