Szép dalokat suttogtál a fülembe,
Mindezt egy ütemre.
Remélem azokat a napokat is megélem,
Amikor mindezeket megértem.
Minden éjjel azon merengek,
Hogy mikor jutok végre az eszedbe.
Te voltál az egyetlen,
Érted bármit megtettem.
De mégis elküldtél.

Azon az éjjelen,
könnyes szemekkel,
nehéz szívvel
aludtam el.

Fájt még az emlék,
mely vulkánként
tört elő lelkemben -

Nem fáj ma már,
elmúlt a nyár,
eltűnt a varázs,
a távoli táj.

Akkor a réten
virágok nyíltak,
boldog emberek,
velünk daloltak.

Elhittem akkor,
hogy van ...

Erőtlenül pislákoló petróleumlámpa
világít rá szürke ködben fulladozó,
áttetsző miriádnyi kis világra,
didergő emlékek elfojtott bús hadára,
hajdani tündérképek kinyújtott karjára,
negédes érzések elkobozott fantazmagóriájára,
immár reszkető ábrándok néhai zamatára,
sötét kazamatába zárt, elátkozott históriájára.

Vörhenyes, lidérces, kápráztató fény,
Valami sűrű ködben elinaló lény,
voltaképpeni, megidézett isteni én
vak moraja üt fel, néhai remény.
Viszkózus, sötétzöld, sárgás kéj
vonaglik. Lelkemben az éj
vaskos, súlyos vértezetként
vészjóslóan mered, megannyi év,
végérvényesen elvesztegetett egész,
vissza soha nem ...

Utolsó érintés az éjben,
Utolsó lélegzet vétel,
Amint zuhanok a mélybe,
És nézlek téged.

Próbálom megfogni két kezed,
De te elengeded,
Nincs több időm,
Mindjárt leérek, és végem.

De végül egy könnycseppet érzek-,
-az arcomon,
Mi már rég kihűlt,
És hallom sírsz, és menekülsz.

Nem is tudom, mit mondhatnék rólad,
Mindig más a kedved;
Nekem ez a szülőhazám, semmi más,
Már nem tudom a neved

Régen még egy csodás kis ország voltál,
Benne kedves kis emberekkel;
Most már Amerika példája vagy,
Rajtad sok kis éhező népekkel

Most már lelkedben ordibálnak, tüntetnek,
Vér folyik testedre;
Szétfirkált ...