Annyira szeretlek,
de kimondani ezt oly nehéz,
bárcsak most itt lennél,
hogy karjaiddal átölelj
és a szemembe nézz.

2011. december 26.

Te vagy minden boldogságom,
lelkem csak miattad él még,
és fáj léteznem nélküled,
mert szívem még mindig a tiéd.

2011. december 24.

Napok, hetek múlnak el,
míg néma gondolatok vesznek el.
Elszállnak a semmibe,
a kimondatlan szavak tengerébe.

Elmúlik minden,
kimondani is nehéz,
mert e szavak súlya
lelkembe maró fájdalmat idéz.


2011. december 11.

Illúzió volt-e tán,
vagy valóság az álom határán?
Fájdalma még itt él bennem,
míg könnyek nélkül könnyezem.

2011. december 9.

Hiányod, hogy mennyire fáj itt
legbelül, azt elmondani sem tudom,
mert szavaim keresnek, de hiába,
mert utat nem találnak hozzád, így hagyom.

Miért nem szólsz, miért nem keresel meg,
hogy kibeszéljük mit szeretnénk, hogy legyen?
Miért van az, hogy szólni sem tudsz hozzám,
s hogy mennyire megbántottál észre sem veszed?

Némaságod lassan ...

Némaság ül ajkamon,
ha szemem a szemedbe néz.
Remeg minden porcikám,
ha ajkam az ajkadhoz ér.

De lelkemet mégis szorítja
a fájdalom, mert nem tudhatod,
hogy hiányod miatt
szenvedek ily nagyon.


2011. december 7.