Ohh, megannyi balga romantikus lélek,

a gyengeség sokszor kihalásra késztet.

Mennyi végtelen sóvárgó lélek remélve,

rabságban szenvedne, s kalitkában élne.



Törtet, zakatol a szív, nincsen benne félsz,

rózsaszín ködfátyol, csak azt hiszed még élsz.

Sötét mennyország kapuja tárul most ...

Maga a sötétség hercege jött le közénk,
Szárnyával a balsors fellegét vonja fölénk.
Mint egy ember, úgy nézhet ki másnak,
Valójában ki ő? Fogalma sincs a világnak.

Szíve helyén merev kőszikla dobol,
Nem érez örömöt, szívében feketeség honol.
Tépett szárnyát senki nem látja,
Sem legrosszabb ellensége, sem barátja.

Amerre ...

Néma csendélet hever az öreg tölgyfa asztalon,
mély bor, zöldes üvegén átjátszik a fény,
hol van egy lélek, elment az élet,
csend honol az ablak korhadt peremén.

Nem szól az alma, nem panaszkodik a fal,
hogy a tapéta, mit a macska összekapar,
leválik róla, mint növő fáról a kéreg,
nem mozdul a levegő, megállt, dél lett.

Odakint ...

Egyszer volt egy ember,
ki talán még élni sem mert
nem volt soha semmije,
s nem volt soha senkije..

Volt egyszer egy ember
haragos és dölyfös volt
mindenkire rosszakat mondott,
bárki elé került, bárkit, mindegy, csak megrótt..

Egy ember volt egyszer
ki halálát gondosan eltervezte
ő csak megpróbált meghalni
s ezen a világon ...

\'Világ legnagyobb bolondja\'
ezt már mindenki tudja
egyedül él, nincs párja
kirekesztve és magányosan..

\'Világ legnagyobb bolondja\'
levegőben repül a kés és a balta
valakit fejen talál, de ő nem látja
hamis téveszméit mindig kitalálja..

\'Világ legnagyobb bolondja\'
azt hiszi magáról, ő egy \'árja\'
de amikor elé jön ...

Mikor az élet, mérgező levegővétel,
S a perc, csak vánszorgó kín,
Felemészt a bűntelen kétely,
Soraim végén, vért hint minden rím!

Mikor a jelen sem kecsegtet,
S gonosz lelkek gyűlölete kísért,
Érzem rossz akaratát, üvegszilánk szeleknek,
Soraim végén hordom, lelkem összetört hitét.

Mikor talpnyalók korbácsütéseit ...