Gúzsban göngyölve
hajléktalanságában,
haldokló hang
riadtan rikkantva
a parki padon,
mintha minta-emberként
magába mormogja:
ó, mint kuvik, kínok közt
repülnék reménykedve
életem éles
percének peremén,
véres verejtékem
még ha megadja
elmulasztott életem,
élnék egy éjszakát,
itt időznék
szenvedésem szennyes
léha ...

Látom a madarakat, ahogy messze szálnak,
Dalolnak, és meg sem várnak,
Egyszer talán én is szárnyalni fogok,
Egyszer talán én is lehetek boldog,
Az élet ott szúr meg ahol a legjobban fáj,
De ne törődj semmivel mert nincs akadály,
Mikor szerelmes vagy magason szálhatsz,
De vigyáz, mert a zuhanás fájhat,
Ha elesel tanulj meg magadtól felállni,
S ...

Voltam gondolat
melyből fogantam én,
Eldöntött életem
ingatag peremén,

Voltam gyermek
ki nem alkudott,
Majd bűnös
ki csak gonoszkodott,

Voltam okoskodó
még okos is talán,
Szertelen életem
hosszú vonalán.

Voltam dühös ifjú
harcias vagány,
Hazug önző ember
kit az élet meg talált,

Voltam ...

Ohh, megannyi balga romantikus lélek,

a gyengeség sokszor kihalásra késztet.

Mennyi végtelen sóvárgó lélek remélve,

rabságban szenvedne, s kalitkában élne.



Törtet, zakatol a szív, nincsen benne félsz,

rózsaszín ködfátyol, csak azt hiszed még élsz.

Sötét mennyország kapuja tárul most ...

Maga a sötétség hercege jött le közénk,
Szárnyával a balsors fellegét vonja fölénk.
Mint egy ember, úgy nézhet ki másnak,
Valójában ki ő? Fogalma sincs a világnak.

Szíve helyén merev kőszikla dobol,
Nem érez örömöt, szívében feketeség honol.
Tépett szárnyát senki nem látja,
Sem legrosszabb ellensége, sem barátja.

Amerre ...

Néma csendélet hever az öreg tölgyfa asztalon,
mély bor, zöldes üvegén átjátszik a fény,
hol van egy lélek, elment az élet,
csend honol az ablak korhadt peremén.

Nem szól az alma, nem panaszkodik a fal,
hogy a tapéta, mit a macska összekapar,
leválik róla, mint növő fáról a kéreg,
nem mozdul a levegő, megállt, dél lett.

Odakint ...