Maga a sötétség hercege jött le közénk,
Szárnyával a balsors fellegét vonja fölénk.
Mint egy ember, úgy nézhet ki másnak,
Valójában ki ő? Fogalma sincs a világnak.

Szíve helyén merev kőszikla dobol,
Nem érez örömöt, szívében feketeség honol.
Tépett szárnyát senki nem látja,
Sem legrosszabb ellensége, sem barátja.

Amerre jár csak a bánat marad utána,
Szíveket fertőz bús, gonosz átka.
Az idő amit vele töltesz el,
csak pocséklás, az életed veszlik el.

De sok az érzés a halál fiában,
Nem találja helyét sehol a világban.
Fekete könnyei hullanak az arcán
Csak hallgat, s megy tovább némán

Az utcán tehát nyisd ki szemed
Nehogy áldozatul ess, s eljátsszon veled
Igaz, semmi rosszat nem akar neked,
De megfertőz, s eltöri szíved...