Emlékszel a pillanatra?
Hideg volt és tétováztam.
Csókoljak vagy ne csókoljak?
Úgy érzem, hogy nem hibáztam.

Ha szükség volt rám, ott voltam
és önzetlenül segítettem.
Jó szándékból, s nem teherként
önmagamtól cselekedtem.

Dolgokra döbbentünk rá együtt.
Tanítottál és tanítottalak.
Számos rossztól, mi csak ...

A sas repül, s untalan vándorol,
Nem tudni hová száll, s melyik ágon landol.
Csak bolyong a világban mindvégig céltalan,
Mint a szél, minek minden hely méltatlan.
Nem találja helyét kerek e világon,
Nem tudja hol lesz majd, hol vár rá az otthon.
Csak repül, repül, száll a felhők felett,
Reménytelen utazás, amit ő már megtett.
De még mindig ...

Van mikor nincs senkid, és senki sincs melletted,
Mikor érzed nincs semmid, és senki sem tart veled.
Van úgy, hogy nem tetszik, hogy nincs saját életed,
Amikor úgy érzed, unod már, bánatos létedet.
Nincs már kihez fordulj, kitől tanácsot kérj,
Mindenki annyira tanácstalan rég.
Nem tudod mit tegyél, s megőrjít a tudat,
Hogy ki egyszer voltál, már ...

Elrejtett érzelmek, halványodó, múló boldog képek,
Ez leszek én is hisz sokan elrejtenek.
Lassan halványodom s már sokak tudatában sem élek.
Gondjaimra megértést s számra csókot kérek.

Apró eszekben tévutak sokasága fon fátylat.
S a fátyol mögött nemhogy másra, magukra sem találnak.
Te mire hallgatnál, neked mit diktál a józan ...

Nem tudom miért,
nem ezt érdemlem...
A keserűség marja lelkem.
Fájdalom íze ajkamon,
nem bírom már,elűzni,
csak ennyit akarok.
A harcot már meguntam
nem tudom mit tegyek,
testem-lelkem remegteti a félelem.
Szívemet nagy súly nyomja
a szó, a kimondás gondja,
hogy elmondhassam félelmeim:
a mindenhol egyedül sérelmeit.

Ünnepel a csönd.
Benne zümmög a magány.
Fátylat vet a múltra,
S lelkedbe mar némán.

Benned él az emlék,
Pora virág-életednek,
Fátyla halvány szirom,
Csöndje a szeretet.

Egykor színesebb volt,
Most kissé halovány.
Veled együtt ünnepel
A csönd és a magány.

Ünnepel a csönd.
Hajlik gyenge ...