Van egy csendes hely, odamegyek,
ha túl sok ember zavar.
Van egy csendes hely, odamegyek,
hol senki sem zavar.
Van egy csendes hely - álmaimban,
hol csak Te vagy Velem.
S ha velem vagy, máshogy érzek,
mikor velem vagy, csodás az élet.
Mikor velem vagy, mást nem kérek:
csak azt, hogy sose múljon el,
mert álomszép!

A világ megcsalt a volt szerelmem elhagyott
E sorok is ittasan íródnak a papírra.
S lelkem mi gyötrődve ezeket a felszínre hozza.
Arcom egy idegen fátyol borítja.

Ez őszintén szól mindenkihez ki olvassa,
Mert legbelső érzelmeim vetettem a szűz papírra.
S ki az ,ki pártol e messzire tőlem?
A párnámba a jövőt ezerszer bele ...

Egy elhagyott úton sétálok,
Az egyetlen úton amit ismertem.
Nem tudom merre megy, de sétálok.
És sétálok egymagam.

Olvasok a sorok között,
Ha ilyen voltam mindig lenyűgözött.
Csak az árnyékom aki követ,
Aki megmozgat minden követ.

Néha azt kívánom,
Valamikor sikerül magamra találnom.
Csak sétálok egyedül, ...

Gondjaim vannak az elalvással.
Számolom a barit, semmi hatással.
Ahogy az idő szalad,
És a számolás halad,
A sok por az agyamban letelepül
A szobámban, egyedül...

A szemem úgy néz ki mintha vérezne,
Mélyen behorpad nyúzott fejembe.
Gerincem majdnem kifordult,
Minden érzékem eltompult.
Alaposan beszívva,
A szobámban, ...

Attól tartok, hogy a halál csókolatlanul ér el,
Mire lassacskán banyává, vénlánnyá öregszem,
Nem elégszem én meg a Múzsa vállérintésével,
Nekem bálványozó, szorítva ölelő férfi kell!

De addig az általam felállított akadállyal
Szükséges megküzdenem, ha erkölcsös fiatal
Szándékozom maradni. Számomra a „másik oldal”
Még ...

Boroszlán ring az erdőn
Ide-oda csendben.
Élek magam is felejtőn,
Mert feledtél engem.

Nem tudom, mi csüng hajamban –
Kökény, cipő, sárga?
Éneklek furcsán, riadtan,
Nem figyelve másra.

Tudod: nem is álmodok már,
Mióta feledtél.
Ring az erdőn a boroszlán,
Halk, hintázó emlék.