Minden, ami jó és szép, mit átélhet
ember, mérhetetlen talány nekünk.
Kilépve a végtelenbe, a láthatatlan
világra már nem lát tekintetünk.

Az élet tervező, az "öregkorú", ki
színpad mögött rendezi a világot,
akit még senki sem látott, és
aki még sohasem hibázott.

Ő mért nekünk részt az örökből,
Isteni mértékkel egy pillanatot,
halhatatlan költeményéből
tündöklő életet adott.

Tűnődve e csodálatos világon
kérdezem magamban fájón, mit
sohasem érthet meg földi ész,
mily óriás és mekkora ez az egész?

E piciny és láthatatlan lélek,
amely bennünk ragyog,
amellyel Őt keressük, a
felfoghatatlant, a nagyot.

Elérhet-e a földről a hangya egy csillagot?
Merengve a végtelenségen elgondolkozom.
A mi szemünk csak a szőnyeg fonákját látja,
színét pedig, ha el kell menni nemsokára!

Ha tiszta és gyönyörű éjjel nézem
azt a sok, megszámlálhatatlan csillagot,
gyönyörködve az égbolt csendjében rájövök,
hogy milyen kicsi és semmi vagyok!

Bükkösd, 2017. május 11.