Tettem nem tagadom immár,
szabad vagyok, akár a madár,
rég azt hittem, nekem itt a vég,
de bennem a tűz elevenen ég.

Lelkem testemnek mostohája,
életemnek legnagyobb próbája,
tán nem tudja, kihez kell jönni,
képes lenne akár embert is ölni.

Gonosz keze már nem érint meg,
bántó szava rólam mind lepereg,
törékeny arcát örökre elfeledem,
a régmúlt emlékeket eltemetem.

Rémületnek nálam helye nincs,
minden apró hiba valódi kincs,
szépet és jót tanítottak nekem,
ők mutatták meg, hol a helyem.

Vörös rózsatövis szúrja szívem,
de hitem soha el nem veszítem,
s bár nehéz utam egyedül járom,
döntésem soha meg nem bánom.

Egy hajthatatlan vágy vezérel,
tudom jól, soha nem bukok el,
s ha mégis elvesztem a csatát,
én éneklem a győztesek dalát.

Eljött az idő, mennem kell már,
elmémben nem létezik határ,
s ha majd minden ajtó zárva vár,
én leszek az, ki mindent kitár. -Szerző: Roedel Regina (Művész név)
Közzé tevő: Hegedűs Regina.