Mottó: \'Az agy éppúgy kér enni, mint a gyomor.
Ha nem kapja meg szellemi táplálékát, az ember elpusztul\'
(Victor Hugo)

Nem kértük a földi létet,
Eszünk erre később ébredt!
Létünk élő folyamat,
Mely létezik ösztön szerint, tudat alatt.
Ha visszafojtjuk, sírba ...

Sose feledd kedvesem

Mint szik-száraz tömör föld az esőt úgy szeretlek téged,
Nap a kéklőn tiszta égboltot, csillag a sötétséget.
Szél a sebességet, vihar a villámos fergeteget,
Virág a fényt, a napot, a gyöngyöző harmatos reggelt.

Mondd, majdan mit érek én, ha nélküled magam maradok,
Kedvesem szüntelen érezd, nélküled semmi sem ...

Feküdni a nyári csendben,
a lecsukott szemekben
új világot látni meg.
Zöldfű pázsit, csillagok
csak ők tudják,
hogy ki vagyok.

Csókot kérni a harmattól,
Megölelni a szerelmet
nem lehet, nem lehet,
zöldfű pázsit, csillagok,
csak ők tudják,
hogy ki vagyok.

Gondolattal cselekedni,
jaj tilos, jaj tilos
a világűrbe ...

Szerelemért

Mit meg nem adnék érted
Szerelmedért.
Lemondanék álmaimról
felemelnélek szívemig,
hogy átkarolva együtt
dobbanjon a két szív.
Értünk.

Visszatérés.


Megyek, merre visz a lábam,
Nézegetek száz felé,
Bármennyire nyitva tartom,
Puszta jön szemem elé.

Sivár minden, jobbra, balra,
Hátra nézek, meg elé,
Nem jár erre már az ember,
Megyek a puszta felé.

Nem látok én itt virágot,
Még fűszál sem int felém,
Tengerként homok ...

Emlékszel? - egyszer azt mondtad:
\'Mindent megadok, még a barátságot is!\'
Tükörbe néztem, s nem fogadtam el,
Tartoztam neked ennyi felelősségel!

Akkoriban a Városban, a felnőttek is,
Gyerekek is, gúnyolódtak rajtam.
Volt részem övön alul ütött
Sok kínos kudarcban.

Az irántad hevülő érzéseimet
Magamba fojtottam.
Legbelül ...