Gondolj bele, hogy rég nem láttál valakit,
és közben elképzeltél róla valamit,
hogy álmai őszinték és mindig boldogan,
békésen él valahol, szíve gondtalan.

Meghitt tudatlanságodban nem is sejted,
félelmetes gondolataid mélyen magadba rejted.
De ő közben a poklok poklát éli át.
Ha dönthetnél te vajon tudni akarnád?

Budapest. ...

Hideg kórtermek, rémült ideges arcok,
ágyon fekszem talán a műtőbe tartok.
Pislákoló lámpák, elsuhanó ajtók sora,
nem fáj most semmi, így nem voltam soha...

Nővérke suttog, de nem nagyon érteni:
- A sebe egy órája kezdett vérzeni...
- Doktor úr túléli? Mondjon valamit!
Kusza hangok, de mintha ismernék valakit.

Káoszból ...

Nézd hát, amint egy vak ember sír,
talán ő jobbnak látta ezt a világot,
mint amit ártatlan lelke még elbír,
könnyei elmossák a millió szilánkot.

Ízzé porrá zúztunk lassan mindent,
háborúink zaját halálhörgés váltja,
önző lényünk nem ismer már istent,
még egy vak ember is tisztán látja.

Sűrűn hullajtja most értünk ...

Kaptunk már elég pofont az élettől,
féltünk eleget, eközben a sors csak rajtunk nevetett.
Mennyi az mikor az ember már eleget szenvedett?
Mikor a szót végre követi a tett.

Mitől félsz? Nem mutatod ki érzésedet,
soha nem teszed fel kínzó kérdésedet.
Van ki meghallgat, ki igazán szeret,
csak az kell, hogy észrevedd.

Mondd! Mi a ...

Volt egy lány kinek mosolyától a fák virágba borulnak,
és fellélegzik a kopár puszta táj, bármerre jár,
álmokat adott nekünk, melyek szívünkbe szorulnak,
ő ki csupa kellem és báj, épp ezért fáj,

Látni azt, ahogyan kínozza őt az élet,
megölve benne minden jót és szépet.
Ártatlan lelkét csalódás és bánat szaggatja szét,
számára ...

Angyal voltál de megváltoztál,
nem szóltál csak eltávoztál.
Ördöggé váltál s messzire szálltál,
másra vártál s többre vágytál.

Elfogadtad a hamis képeket,
feladtad énedet,
megtévedt lelked tévelyeg,
új utat keresve szédeleg.

Nem láttam meg időben,
minden szavadnak bedőltem,
Sokáig tűrtem felelőtlen, ...