...Utazás....

...mindannyian ezen a földön... csak utazok vagyunk...
...néha megállunk...leszállunk és várunk vagy véget ér utunk....
...miközben utazunk...nézünk az ablakon kifelé....
...meglátni másikban a szépet a jót...sokszor egy pillantás is elég...
...mint mikor ültünk a buszon és egyszer csak megláttuk valakit...
...a szív egy pillanatra hangosan dobban és szemetek találkozik...
...nem ismeritek egymást...de még is egymást nézitek....
...mindkettőtökben ott van valami...egy érzés egy őszinte tekintet...
...te ülsz a buszon és nézed...ő is csak néz téged és vár...
...vár...hogy talán valaki leszálljon..ki eddig utazott..és ő rá várt...
...kinek talán ő lesz a fontos és az a másik az ő mindene...
...végállomást jelenthet e szempár és az ő őszinte tekintete...
...van mikor ki eddig várt felszáll melléd ül és veled halad...
...elkísér utadon és a sors eldönti mi lesz...és hogy veled marad....
...de néha a busz nem áll meg csak megy tovább és halad...
...de az ő tekintete...mi talán a tied volt...az még benned marad...
...néha későn jövünk rá...hogy rég le kellett volna szállnunk...
...elhagytuk azt ki igazán ránk várt...ő volt a mi végállomásunk...
....ez az élet rendje és valójában mindenki utazóként kezdi...
...csak mi döntjük el mikor és hol akarunk leszállni vagy tenni...
...utazunk a sorssal tovább vagy egy végállomás akarunk lenini...