Már rámsötétedett,
amikor elindultam haza.
Csönd ült mindenen…
- csodálatos képeket
festett elém a hallgatás -
Esőillat mellém szegődött
és a nappal szavai
egymásba olvadva
keltek életre bennem.
Arcomra pírt lehelt egy
buja gondolat,
szememben újra csillog
egy kiscsillag.
Cipőm sarka merészet koppant
az esős ...

Szakítsd le velem
a csillagot az égről!
Üvöltsük a holdnak
szerelmünk.!
Szaladjunk a réten
a szél után
s nevessünk ha elesünk!
Vagy lapuljunk a fűben,
mint két tök
és legyünk a semmiben?
Legyen!
Elég az álló vizből!
Folyót akarok!
Vad hullámokat!
Végre kacagni akarok!
Kergetőzni a ligetben,
minden fánál ...

Az esküvői fényképen
örömkönny csillan a boldog menyasszony szemében,
amíg a másik széken
a férje ül a boldogságtól megilletődötten.

A házasság őszinte, komoly dolog.
Mennyekbe emelő, szívből szívbe induló,
további közös sorsot vállaló
olyan együttes tett, melyben mindenki boldog.

Bár nem kerülik Őket sem el a ...

Kint a kertben tavaszi fényben
kis ibolya virágzik szerényen.
Virágját a napnak fordítja,
a szépségét nekünk adja.

A kert zöldjében húzódik meg észrevétlen.
Üde színfolt a kert szélvédett részében.
Létével szívünket örömmel elhalmozza
és a szépségével a lelkünket jutalmazza.

A csönd amiben most vagyok egy színházra
emlékeztet, arra a pillanatra, mielőtt a
függöny felgördülne. Feszült, várakozó,
de egyben kíváncsi néma csöndre. S Én
nyitott ablak mögötti életem szemlélem.
Olyan simán gyűri le Szerelmed a félelmet
Bennem. Mosolygó szédülésbe csábít szád,
és táncol testemben a vágy. Lábam már
magától ...

Ahol a tó tükrén
reszket a Hold,
pilleszárnyakkal

hajam simogatja
lágy esti szél.
Ezüstharmattal

szívem megfürdeti
mélykék szerelem
kék varázslattal,

ahol a kék álmok
összeérnek
a kék vágyakkal.