Bámulok a sötétbe, Ilon!
Rajtad jár az eszem, vágyódon…
Csillagokat nézem,
Tőled függ a létem.
Sötétben kísérnélek, óvón!

Sötétben látnánk-e messzire,
Vagy csak ülnénk egymás ölibe?
Suttognék füledbe,
Fognálak, kezembe.
Szemedben látnák… Hold szemibe.

Sorsom, akarja-e ezt nekem,
És azt vajh’, hogy itt legyél ...

Karjaidban, mint méz, olvadok, Egyedül lassan telnek nappalok. Dübörgő szívednek zaja Velem marad, El nem feledem soha S nekem nem kell más csoda. Egyetlen percre is, légy velem, Mert csak Te hívsz így: Kedvesem.

tudod mit szeretek:
az el nem múló perceket
a kedves emlékeket,
ami összekötött veled,

hogy volt valaha ifjúkor,
s szerelem, ami sosem múlt,
mit már, csak a lélek tud,
meg a csalafinta Ámor.

Az erdőben kószáltam, Ivett!
Madárdalos csendben, ó, mi lett!
Vágy öntött… izzadtam,
Tán’ hergeltem magam?
Majdhogynem elájultam! Ivett…

Ültem egy kidőlt fának törzsén,
Lábam támasztékon, kis rőzsén.
Közben, eszem rajtad,
Mikor fagyit faltad…
Ha itt ülnél velem, fa törzsén…

Erdőben egyedül, ó Ivett!
Madarak ...

A ruhád színe kék volt,
s szép kékszirmú az égbolt.
A világ akkor ép volt,
s szétnézett fent a nap,

s a tó ezüstjét szórta, -
villant fényszem fogócska,
s csillant fényajkak csókja,
gyönyörű pillanat,

s mikor lassan sötét lett
üzent csillagos létnek,
- egy másik Földnek, Égnek? –
itteni végtelen.

Idő jött, s ...

Jó lenne már játszani Anett!
De nem olyat, mint egy kis-liget!
Adjuk módját nagynak,
Párnák közt a fagynak.
Tálalj már kis fagyit, hideget.

Jó lenne játszani, de mivel,
Mi van az ember köszvényivel?
Térdelni és állni
Se, hát még csúszkálni…
Ágyban… parázás jószerivel?

Jó lenne kicsit veled… Anett!
Ketten megfognánk a ...