Mosoly, mely mindent eltakar
szél ami nagy port felkavar.

Hazug szó ami elárul,
susogó levél megsárgul.

Szeme villámokat szór,
tekintete mélyen megszúr.

Hangja eltipor,
szava meggyötör.

Barátság ami hazugság,
és földi gonoszság.

Lét, ami elmúlik,
és ezzel együtt minden elmúlik.

Szeretem a tengerkék szemét
az éles eszét
a gúnyos nevetését
a kaján vigyort az arcán.

Szeretem azt amikor igaza van,
mert okos,
szeretem azt amikor verset ír
mert neki fontos.

Szeretem ha spontán felhív,
ha rossz napom van és felvidít
szeretem ha jókor van jó helyen
és azt hogy nem szeret csámcsogni ezen.

Szeretem, ...

Koldul a világ
szeretet után,
koldul a világ
pénz után.

Kiált a jóért
kiált a szépért
kiált Istenhez
a megbocsátásért.

Könyörög kegyelemért,
sopánkodik a rosszakért
könyörög irgalomért,
és néha könyörög a halálért.

Koldul a napi betevőért,
koldul a koldus a világban
ebben a ...

Jártam már a Földön,
az égben
magasban,
s mélyben.

Jártam a gettóban
hol a nyomor.
Jártam a leggazdagabb házban
ami maga volt a pokol.

Nem én vagyok,
aki ítél ma
megmondja ki, hova kerül,
de akkor majd minden kiderül
és mosoly arcodra többé nem derül...

Minden szavad hazugság
és bennük egy csepp igazság,
adtam egy esélyt neked,
hogy megpróbálom veled.

Látom a képeket,
aztán meg a képedet,
mikor felsülsz előttem
és mindent takargatsz előlem.

Te bocsánatot kérsz,
aztán csendben lelépsz
nem nézel a szemembe többé,
mert nem szerettél eléggé...

Szétfeszít a kín,
aztán lassan elpattan egy in,
ha nem írhatom ki magamból,
hogy elegem van mindabból
ami nyomást érzek,
de csak feloldozást kérek.

Megfojtanak a kötelek,
magukkal rántanak,
és lassan megölnek.
Csapdát állítanak,
mindenütt lesben állnak
és csendben várnak.

Lehúz a mély,
erre nem kell ...