Hírklikk.hu

Kohut Katalin

Kohut Katalin
Kohut Katalin
(2024 éves, )

Kohut Katalin által beküldött versek

4
Utolsó oldal »
159 
Jönnek a fényjeles májusi ünnepek,
bokrokon orgona illatoz, integet.
Szép ez a hónap, a kék minap rám hajolt,
szívembe ezernyi tavasz-bók behatolt.

Földanya vígan él, jókedve felderült,
már kaliba nem lehet, pályájára került,
méhének nektárja megöntöz szüntelen,
emberi törvénye örök és végtelen.

Zöldellnek szemei, gesztenyeszín ...
Olvasták: 557
Részletek
Az Ön versének a helye...
149 
Álmomban csillagok közt szárnyaltam,
Milliárdnyian villogtak az égen,
Gyönyörködve repültem közöttük éjjel.
Észrevettem egy kék óriást,
A legszikrázóbban tündökölt,
Szívembe ekkor öröm költözött.
Ki vagy Te, kék csillag? - kérdeztem -
Te őrködsz talán a többiek fölött?
Én vagyok Édesanyád és minden anya
Csillaga a világon, ...
Olvasták: 525
Részletek
163 
Kisleány fut a patakba,
belegázol a habokba,
azt csicsergi, de jó nekem,
a pancsolást úgy szeretem.

Zokog a lúd, eltört lába,
fekszik szegény, nagyon kába,
jövőre megy iskolába,
meggyógyul majd hamarjába'.

Szereti a lány a fiút,
akkor is, ha egy malamut,
idetekint, odatekint,
mindig csak az ujjával int.

Utcán forog Pintér ...
Olvasták: 508
Részletek
153 
Jó korán, hajnalban felkeltem,
madárdalt örömmel észleltem,
vasárnap - rikoltott mindenik,
poharam nektárnak csordultig
telt, mikor gondoltam férjemre,
egyetlen kincsemre, fényemre,
ki múltam temetve figyel rám,
átnyújtva életem szép tálcán,
kínálja jövőmet, kettecskén,
élhetek mellette én büszkén.
Gyógyítgat, imád a tisztesség,
nem ...
Olvasták: 505
Részletek
172 
Nőnapra írom a pársoros kívánság-levelem,
férjem él, mint én is, boldogság, szerelem jár nekünk.
Fokozni hogy lehet az érzést, pőrére vetkezem,
meztelenül várunk, aranyló új ruhát felveszünk.

Örök nő Évaként én vagyok, férjem a hitvesem,
ismerni kell gyerekként, korokként a ruhás maszkokat,
mint ahogy enyém lett férjemnek öcs-múltja, ...
Olvasták: 619
Részletek
112 
Köd leszállván összes házra,
A mezőkre, minden fára.
Kihalt, száraz minden erdő,
Igaz napfény sohasem jő.

Bár hajtások mindig vannak,
Eltapossák, megfulladnak,
Újak nőnek, mások mennek,
De magasabbak sosem lesznek.
Olvasták: 542
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére